Nehéz kedves ismerősről elfogulatlanul írni. Talán nem is kell. Petike Petra a Tisztatészta nevű blog írója, a házi tésztakészítés ismerője. Ha eltöltünk vele már egy kis időt, érezzük, hogy minden mozdulatát áthatja a szeretet, a figyelem, a precizitás és a tisztaság. Első látásra (századikra is!) alkotásnak tűnnek a tésztái, de amikor leül mellénk és megmutatja, hogyan kell bordás gnocchit, csigatésztát vagy pennét csinálni, rájövünk, hogy milyen egyszerű az egész, és nem értjük, hogy eddig ezt mi miért nem csináltuk. Hiszen nem kellenek drága eszközök a tésztázáshoz, csak a kíváncsiságunk és Petra!
Baracskay Angélát sokan ismerhetjük különböző televíziócsatornák műsoraiból. A háromdiplomás, PR-munkát végző Angéla a Mesterszakács című verseny után döntött úgy, hogy a hobbija lesz a hivatása, cukrász lesz. Azóta több munkahelyen képezte magát, megjárta Izraelt, most pedig az előkelő budapesti étteremnek, a Tantinak a cukrásza. Vessünk egy jó hosszú pillantást hírfolyamára, egészen lenyűgöző, amiket készít!
Lehet valakiből zenetanári és kulturális menedzseri végzettséggel, budapesti médiacégnél töltött idő után pék? Igen! Kovács Beáta a Balaton-Felvidékre költözött, ahol szép lassan ős-és kistermelő lett. Kovászolt kenyeret készít, adalékok nélkül, minél több saját alapanyaggal, sok-sok finomsággal. Kenyereivel a káptalantóti piacon találkoztunk, de több ismerősünk vásárol tőle az év többi időszakában is.
Studer Verát sokkal-sokkal korábban ismertük az éteren keresztül, mint együtt dolgoztunk volna. Van nekünk egy vaskos rózsaszín (igen…) mappánk, amibe az évek során szépen gyűltek az internetről letöltött és kipróbált receptek. Gyakran előfordul, hogy Vera rikottás lepényének szamárfüles papírja hever legfelül. Tökéletes! Vendégvárónak, ebédre vagy minden ürügy nélkül egyszerűen magunknak. A sült paradicsom állaga a mi háztartásunkban nem nyerő, úgyhogy inkább grillezett cukkinival szoktuk készíteni. Óriási nyamm!
És ha már szóba került a mappa, van abban még több minden. Például Török-Bognár Reni sárgabarackos crostatája. Nem telik el úgy nyár, hogy ne emlegetnénk mindkettejüket. Mivel, ugye, a crostata jól rímmel valami egészen mással, és bevásárlás közben sosem jut eszünkbe az eredeti neve, általában nevetésbe fullad a szombati piacolás, az árusok pedig elkerekedő szemekkel néznek ránk. De ez így jó. Igen, sok édességet ettünk karácsonykor, a nyár a sárgabarackkal meg még hol van, de úgy döntöttünk, hogy elő a barackkonzervvel, mert kell egy kis szín és íz ebben a szürkeségben. Egyébként is olasz eredetű süti, az olaszok meg csinosak, úgyhogy ebből következik, hogy egy szeletet (vagy kettőt) feláldozhatunk a vonalainkért.
Holnap január 6., vízkereszt. A karácsonyfa megy, a farsang meg jön. De van pár óra, talán egy időkapu vagy egy fekete lyuk, amikor még egyik sincs. (Legalábbis mi így képzeljük.) Úgy hallottuk, hogy ez az idő pont alkalmas arra, hogy elkészítsük Limara háromkirályok napi kalácsát. Ez a minden jóval gazdagított illatbomba tökéletes lezárása a karácsonyi időszaknak, és még tökéletesebb megágyazója az ezután következő fánkarzenálnak. Szalagos, csöröge, virág, amerikai, túró… Nagy sóhaj!
