Minden, amit a kovászról tudni kell

A 8. napon már kész a kovászunk, ami azt jelenti, hogy szinte egy kisgyerekkel gyarapodott a családunk, mert mostantól folyamatosan törődnünk kell vele, gondosan etetnünk, különben éhen hal.

A kovász télen 10-12 óránként éri el a legaktívabb állapotát, azaz ennyi idő alatt emelkedik kb. a négyszeresére. Ekkor a legerősebb. Ezután elkezd összeesni, azaz csendesedni, ilyenkor éhes. Megetetjük, ha 8-12 órán belül akarunk vele sütni, ha viszont nincsenek ilyen terveink, a hűtőbe tesszük. Nyáron, nagy melegben ezek az idők lerövidülnek. Akár 5-6 óra alatt is aktív lesz a frissen etetett kovász. Lassítani tudjuk, ha keményebbre etetjük, azaz kicsit kevesebb vizet keverünk hozzá, és ez a folyadék nem langyos, hanem éppen csak kézmeleg lesz.

Mivel a kovász érését sok külső tényező is befolyásolja, ezeket az időket csak irányadónak tekintsük. Amikor azt látjuk, hogy elkezd csendesedni, akkor nyugodtan meg lehet etetni.

A frissen elkészült 450 g kovászunkból kiveszünk 180-200 g-ot (vagy a recept szerinti szükséges mennyiséget), és abból kenyeret sütünk. A maradékot pedig betesszük a hűtőbe. Ha viszont rendszeresen sütünk kenyeret, a maradékból egy másik üvegbe átteszünk 70 g-ot, amit az ismert módon megetetünk 70 g liszttel és 70 g vízzel, s ez lesz a következő kenyerünk kovásza. Az ezt követő alkalomra pedig már a hűtőben lévőből veszünk ki annyit, amennyi megetetve elegendő a sütéshez. Ha a hűtőben lévő kovász mennyisége lecsökken, akkor többet etetünk, mint amennyire a sütéshez szükségünk van, és a fel nem használt kovászt a hűtőben lévőhöz tesszük.

Ha a kovászunk több napja van a hidegben, akkor sütés előtt érdemes legalább kétszer ráetetni. Kisebb mennyiséget veszünk ki 24 órával sütés előtt, megetetjük, majd 10-12 óra múlva az etetett kovászra még egyszer ráetetünk. Így erősebb lesz. (A hűtőben lévő kovászt egy-két hetente mindenképpen frissítsük fel.)

Ha nincs időnk a kovász etetésére, mert azonnal kenyeret kell sütnünk, a hűtőben lévő kovászt is használhatjuk sütéshez, de ebben az esetben muszáj egy kevés élesztőt is hozzáadnunk.

A jó kovász bekeverve tészta állagú, hasonlít a galuskatésztára. Az illata kellemes, kissé savanykás, erjedt, ami jellegzetes ízt ad a kenyérnek (ezért én kizárólag csak kenyérsütéshez használom). A megfelelően gondozott kovász a végtelenségig életben tartható. Ha a kovászunk elveszíti a rugalmasságát, szürke, nyúlós állagú lesz, kellemetlenül erőteljes, cefre szagú, sajnos túlérett, meghalt, újat kell készítenünk. Ennek a megelőzésére érdemes a kovászunkból egy keveset megszárítani. Szétkenjük egy tálcán vagy tányéron, hagyjuk, hogy teljesen megszáradjon, majd összetörjük és egy vászontasakba tesszük. Szellős, hűvös helyen tároljuk.

A kovász ezennel elkészült. Mindenkinek sok sikert kívánunk a gondozáshoz, sütéshez! Továbbra is nyugodtan lehet kérdezni, tanácsot kérni, boldogan válaszolunk.

Aki viszont még a Limara a nagyvilágban című könyvet is szeretné megnyerni friss kovászával, és a többieknek megmutatná a tehetségét, süsse meg a Marcsi által kiválasztott, nevezéshez szükséges a kenyeret. A mi kenyerünk Facebook-posztja alá fotót küldők között sorsoljuk majd ki a nyereményt. Mindenkit szeretettel várunk a kovászkurzus lezárásaként egy nagy együtt sütésre!

Jó sütést és sok sikert kíván!
Limara és a Csipet Kiadó




Macaron után itt a bruffinőrület!
Ricottás rétestöltelék