1955. április 15.: Chicago külvárosában megnyílt az első McDonald’s. Ma nagyjából 33 ezer éttermében több mint 50 millió vendéget szolgálnak ki naponta. (Az első hamburgerezőt azonban nem ők, hanem a White Castle nyitotta 1921-ben.)
A recept egyszerű: a kínálatod ne legyen túlságosan bőséges, viszont amit nyújtani tudsz, azt add mindig ugyanabban a minőségben. Így aki egyszer járt nálad, az mindig tudni fogja, mire számíthat, ha ismét betér hozzád. És mivel úgy tűnik, hogy a módszer bevált, természetesen követőkre talált. Ráadásul olyanokra, akik az alapmódszert összeházasították a klasszikus éttermi filozófiával: “foglalj helyet nálunk, és egyél valami finomat, DE! egészségeset”.
Hogy miről beszélünk? Gondolj például a Vapianóra! Az első étterme csak 2002-ben nyílt Hamburgban, de azóta már 5 kontinens 29 országában van jelen, több mint 150 üzlettel. Milyen stratégia vezethetett ehhez a sikerhez? A jó öreg McDonald’s-ötlet továbbfejlesztve a kor elvárásainak megfelelően, egy immár fejlettebb fogyasztói társadalom igényeihez igazítva. Hiszen ma már sokan vannak, akik a “Meki”-t egyszerűen egészségtelennek és kommersznek tarják, viszont továbbra is szeretnének viszonylag gyorsan megbízható és állandó minőségű, magasabb színvonalú ételekhez jutni.
Nem lehet nem észrevenni az azonosságokat és a különbségeket. A Vapianóban látjuk, miből áll össze az étel, hiszen az orrunk előtt készítik el, viszont itt sem szakácsok, hanem jól betanított gasztromunkások. Csak akkor látnak hozzá, ha megrendeljük, de ettől még szinte futószalagszerűen állítják elő. Mindkét helyen le lehet ülni, de a két hangulat köszönőviszonyban sincs egymással. Elég csak arra gondolnunk, vajon melyik étteremben randevúznánk szívesen a szerelmünkkel. Mindkettő egy világszerte jól ismert kombóra épül. (Amerika=hamburger, Olaszország=tészta, pizza, saláta). A közönség viszont nagyon különböző. A Mekiben (KFC-ben, Burger Kingben) sok a család, a gyerek, itt elsősorban hétköznapi találkozunk. A Vapianóban inkább barátok, kollégák, üzletfelek, nem ritkán öltönyben, blézerben.
Összefoglalva: a külsőségek, az étel minősége talán különböző, de üzemeltetői szempontból ugyanaz a felfogás. Szűk, de variábilis választék, állandóság, olcsó, hamar betanítható munkaerő, étterminek tűnő hangulat. “Jussunk eszedbe az elsők között, térj be, válassz gyorsan, és lehetőleg fogyaszd is el minél hamarabb! Már vár a helyedre a következő vendég.”
Duba Gábor írása.
