Németh Évára, ahogy az ma gyakran előfordul, az interneten bukkantunk. Egyszer Studer Vera mesélt róla és az angol kertek világát bemutató fotóiról. Ők is csak az éteren keresztül voltak ismerősök, követték egymás munkáját, de személyesen még sosem találkoztak.
Gyorsan beütöttem a nevét a keresőbe. Emlékszem, 10-15 percig mozdulni sem bírtam, és lúdbőrözött a karom a fotói láttán. Azonnal rabul ejtett a stílusa. A leheletfinom részletekre koncentrál, minden képéből sugárzik a báj és a kíváncsiság. Pontosan úgy, mint belőle. Egészen mágikus hatása van. Mintha az én szememmel láttatná a kertet. Mintha ott állnék vele gumicsizmában, esőkabátban, és érezném az illatokat. Mesés.
Néhány hete egy közös kávézás alkalmával sokat beszélgettünk, és felvetődött, lenne-e kedve a Csipet olvasóit beavatni ősszel jól használható kerti praktikákba, egy mini online tanfolyamot tartani. Mosolyogva bólintott. Így született meg a három részből álló sorozat terve. Írni fog nekünk a virágmagokról (hogyan gyűjtsük, tároljuk, ültessük őket), a kerti szerszámok őszi ápolásáról, és az angol kert sajátosságaiba is bevezet minket. Természetesen, fotókkal tarkítva. Megéri majd követni a Csipet oldalán, mert egészen különleges sorozat lesz.
A jövő heti írása előtt ezzel az interjúval szeretnénk őt bemutatni.
Vica, mesélnél nekünk egy picit magadról? Milyen területen végeztél, hogyan lettél fotós, most hol élsz, és mivel foglalkozol.
Franciatanárként és francia-angol fordítóként végeztem. Franciatudásomnak köszönhetően helyezkedtem el az egyetem után, de teljesen más területen, mint a tanítás. Mivel időközben Angliába költöztünk (a skót párommal), maradtam ugyanannál a cégnél, de így már itthonról dolgozom. Irodai munka, építőiparral vegyítve. Viszont amint véget ér a munkám, máris fogom a fényképezőt! Egy nagyon pici (55 lelkes) faluban élek Oxfordhoz közel, már a küszöbön ott a mindennapi inspiráció.
Emlékszel még az első fotódra?
Az első igazi fotómat (amire tisztán emlékszem) az Őrségben készítettem, a Vadása-tónál, másodikos gimis voltam. Akkor kezdtem el filmes géppel fotózni tanulni. Azóta is tart a szerelem. Az Őrséggel is.
Miért pont a kertfotózására esett a választásod?
Nagyon közel áll hozzám a kert, vele együtt a vidéki élet, a gazdaságok. Ezt még gyerekkoromból hozhattam, rengeteg időt töltöttem nagymamámnál, aki egy nagyon pici faluban él, hatalmas kertjében mindent megtermel. Tisztelem és csodálom a gazdálkodó embereket, fáradhatatlan munkájukat, legyen az méhészet, állattartás vagy almáskert gondozása. Legtöbbször mi a mézet látjuk, a sonkát vagy az almát a boltban, én viszont szeretek mindezek mögé nézni, szétszedni a folyamatokat, ezt nagyon élvezem. A kertfotózás rész itt Angliában fejlődött ki igazán, itt aztán minden adott hozzá.
Mi kell ahhoz, hogy valakiből kertfotós legyen? Előny, ha az ember jártas a kertészetben vagy elég a jó szem?
Azt gondolom, hogy egy darabig elég a jó szem, aztán ahogy elmélyül benne az ember, találkozik igazi kertészekkel, kerttervezőkkel, akkor nagy előny, ha magas is hozzá tud szólni a témához és képben van az évszakok adta változásokkal a kertben. Mikor mi nyílik, érik, terem, mi mivel párosítható. Az én szívemhez az angol kert áll közel, de nem jöhetek zavarba akkor sem, ha például egy francia kertet fotózok, jó ha már előre tudom, hogy mire számíthatok. Nagy kertkönyves gyűjteményem van, állandóan tanulok és inspirációt merítek egyben.
Látszik a fotóidon, hogy érdekelnek a részletek, a leheletnyi finomságok és a hangulatok megragadása. Mit szeretsz a legjobban fotózni? Mit szeretnél egy-egy képpel közvetíteni?
Örülök, ha ez jön át a képeken, hiszen pont ezt szeretném megörökíteni, hangulatokat, valami olyasmit, hogy ha valaki ránéz egy-egy képemre, akkor érzéseket, emlékeket ébresszen bennük, inspirálja őket tisztaságával, finomságával és egyszerűségével. Legjobban történeteket szeretek fotózni, szétszedni egy nagy valamit apró részekre, ami a képekkel újra egésszé áll össze.
Hogyan jellemeznéd a stílusodat? Változott az évek alatt?
Visszanézve korábbi képeimre, nagyon sokat változott, sokkal letisztultabb lett. Tiszta, finom, esszenciát megragadónak jellemezném.
Gyakran szabadban dolgozol, így ki vagy téve viszontagságoknak: hideg, meleg, eső, hó, szél, rovarok, sár. Hogyan készülsz fel egy fotózásra? Létezik ideális körülmény?
Számomra az ideális körülmény, ha nem tűz a nap. Nyáron szeretek legkésőbb reggel nyolcig fotózni, ha van rá mód (és szerencsére tudok nagyon korán kelni), nyár végén és ősszel viszont nagyon szeretem az esti fényeket. Az erős nap mellett a szél a másik ellenségem. Itt, Angliában, az esőt nem úgy kell elképzelni, hogy szakad napokig megállás nélkül, sokkal inkább záporok vannak, jönnek-mennek. Így az esővel elég jól kijövök. Nagyon sokszor bakancsban megyek fotózásra, de az autóban mindig bent van a gumicsizmám is. Gumicsizmában teázni a kerttulajdonossal a kerti padon, az egyik legjobb érzés.
Van olyan kertfotós, akit példaképednek tartasz? Ha van, miért pont őt kedveled, mitől különleges?
Andrew Montgomery, brit fotós, ő az én nagy példaképem. Tavaly sikerült vele személyesen is találkoznom, azóta egészen biztosan mondhatom, hogy az álmok valóra válnak, csak merjünk álmodni és persze tegyünk is értük. Nagyon szeretem a szemét, amivel a világot látja, amivel apró darabokra szed egészeket. Ha kinyitok egy magazint, azonnal felismerem az ő képeit. Ezt szeretem benne, az egyediségét. Ránézésre egészen egyszerű dolgokat fotóz, mégis nagyon mély nyomot hagynak a képei.
Sokan szeretnénk virágokat, fákat, növényeket fotózni, de valahogy sosem sikerül elég jól. Tudnál néhány tippet adni, mire figyeljük?
Mint minden más fotózásnál, itt is jó, ha tudjuk, hogy pontosan mit szeretnénk fotózni, mit szeretnénk a képen látni. Egy kicsit járjuk körbe az adott virágot, fát, növényt, nézzük meg kicsit, hogy milyenek, kicsit barátkozzunk velük és egyből megmutatják a legszebb oldalukat. Minden virág (növény) máshogyan és máshonnét szép. Kerüljük az erős napsütést, várjuk meg, amíg kicsit befelhősödik, vagy lehetőség szerint fotózzunk reggel vagy este.
Mesélnél a saját kertedről? Biztosan gyönyörű!
Ó, köszönöm! Megpróbálom ezt rövidre fogni, remélem, hogy sikerül, képes lennék róla órákig mesélni. Nagy szerencsém van a kertünkkel. Egy elhagyott, elhanyagolt kert volt, amikor ideköltöztünk két évvel ezelőtt. Főleg fű és gaz (Angliában nagy kerti ellenség a podagrafű) uralta, de látszott, hogy valamikor valaki nagyon szerette ezt a kertet. A kert első része most fű és virágágy (ez nagyon angolkertes), a hátsó felében van a vágottvirág tengerem, minden évben kísérletezek virágmagokkal, imádom őket gyűjteni és fotózni, szeretem szétszedni ezt a folyamatot is. Van egy kerti sufni, ami már szinte darabjaira esik, de a borostyán, ami az évek alatt befutotta, nagyon szépen egyben tartja. Nagyon sok képet készítek itt, mert imádom a fényeit. Van egy pici tavunk is, ami teljes egészében a párom felügyelete alatt áll, viszont a kert minden más részét én gondozom, tervezem meg. Tavaly nagyon sok mindent ültettem a kertbe (a többek között majd kétszáz tulipánt), idén ősszel inkább átcsoportosítok, újragondolok. Minden nap tanulok a kerttől. Számomra a kert egy tökéletes terápia. Persze az egész nem lenne teljes a kis segédkertészem nélkül, Henry, a majd ötéves parson russell terrier kutyánk. Bár ő leginkább napozni szeret a kertben.
És végül: mi lenne számodra az álommunka, álommegbízás?
Egyik nagy álmom úgy tűnik, hogy valóra kezd válni, dolgozni a szívemnek legkedvesebb magazinnak itt, Angliában, így aztán ideje új álmok után nézni! Szeretném a kertfotózást élményekkel összekötni, kezd kialakulni ez a terv is. Ha létre is jött, mindenképpen megosztom veletek. Nagyon szeretnék minél több történetet megörökíteni a vidéki életről, hogy lássák minél többen a sok csodát, ami a vidéki életmódban lakozik. Ha csak pár ember lelkét megérintik ezek a történetek, én már boldog vagyok.
Honlapjai: www.evanemeth.com, www.evanemeth.blogspot.co.uk
Facebook: Eva Nemeth Photography
Instagram: @eva_nemeth
Köszönjük az interjút, és nagyon várjuk a heti érdekességeket!
Az interjút Kereki Noémi készítette.
