Panka, mesélnél magadról? Mi a végzettséged, milyen út vezetett a mostani munkádig?
Mindig is kreatív, művészethez közelálló munkát képzeltem el magamnak (a művészet iránti érdeklődést és az alkotás iránti vágyat a szüleimnek köszönhetem), ennek ellenére az utam másfelé vezetett. Bölcsészkaron végeztem, aztán különböző helyeken dolgoztam, utoljára egy nagyon kedves civil szervezetnél. Amikor az egyesület kénytelen volt felfüggeszteni a tevékenységét, és állás nélkül maradtam, nem találtam a helyem. Annyit tudtam, hogy jó lenne szabad időbeosztásban, nem helyhez kötötten dolgozni. De hogy mit szeretnék, arról fogalmam sem volt. Egy év kellett, amíg rájöttem. Középiskolában sokat fotóztam, még analóg géppel, kiállításokon is szerepeltek munkáim, aztán abbahagytam. Közben az egyetem alatt elkezdett érdekelni a főzés (Jamie Oliver, Nigella őrület…), rendkívül sokat olvastam a témában, bújtam az éppen akkor alakuló blogokat, szakácskönyveket kértem minden ünnepre. A munkám megszűnése után pedig elkezdtem lefotózni otthon az ételeket, amiket főztem. És akkor jött az ötlet, hogy nekem is blogot kell indítanom. Ez lett a hellogarlic.tumblr.com mikroblog, aminek az lett a koncepciója, hogy nem teszek ki recepteket (ezt mindenki talál dögivel, és nem is ebben éreztem az erősségemet), hanem maga a fotó, a styling, a kép lesz a lényeg. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam, sokan biztattak, így amikor elegendő fotóm gyűlt össze (kb. egy év elteltével), megkerestem Mautner Zsófit (Chili és Vanília), aki lelkesen fogadott, és közös munkát ajánlott. Életem egyik legszebb napja volt ez! Igazi megvalósult álom. Azóta azt csinálom, amit szeretek, ami a legjobb nekem.
Mi a feladata a foodstylistnak?
Általában könyv- és magazin-, ill. termékfotózásokhoz hívnak. Itt az előre egyeztetett elképzeléseket figyelembe véve készülök fel a fotózásra, szelektálom a már meglévő kellékeimet, ha szükséges, bolhapiacokról és egyéb lelőhelyekről beszerzek még a témába illő tárgyakat. Ezekkel felszerelkezve (értsd: egy egyszerű egynapos fotózásra minimum egy 20-30 kilós gurulós bőrönd, egy nagy ikeás zsák tele tárgyakkal, és 4-5 féle nagy háttér) érkezem a helyszínre, ebben nagy segítség a barátom, aki segít a cuccolásban. Köszi, Gábor! Előre tudom, hogy az adott napon milyen ételek lesznek a főszereplők, ehhez mérten osztjuk be az időt a fotóssal és a szakáccsal együtt. Amíg készül az étel (mert frissen készül!), én előkészítem a terepet, tulajdonképpen kialakítom a képet, kellékeket, tányért, hátteret választok hozzá. Aztán tálalom az ételt, igazítok a látványon, és jöhet a fotós!
Milyen kellékek vannak egy foodstylist eszköztárában?
Több száz tányér, evőeszköz, textilek, hátterek, mindenféle kis és nagy lábosok, serpenyők, vágódeszkák. Az ételek tálalásához, alakításához is vannak eszközeim, illetve magukat az alapanyagokat is előszeretettel használom kellékként.
Örök kérdés, hogy a fotón látható ételek tényleg ehetők-e, vagy különféle módszerekkel kívülről étvágygerjesztővé teszik őket. Ez tévhit vagy igazság?
Abban a körben, ahol én dolgozom, csak is igazi, ehető, sőt nagyon finom ételeket fotózunk. Az étel, amit megörökítünk, általában pontosan ugyanaz, mint ami a receptben is le van írva. Maximum egy kis vizet vagy olajat használok, ha tálalás közben elveszti a csillogását. Vannak fogások, amikkel gyorsan kell dolgozni, például egy buggyantott tojás kifolyó sárgáját nem lehet várakoztatni, itt az a lényeg, hogy minden tökéletesen kész legyen addigra, amíg elérkezik a tojás ideje. De a legtöbb ételt csak igazítani, elrendezni kell, és szépen kivárja, amíg megtaláljuk a legfotogénebb formáját. Ezeken a stílusú fotózásokon fölösleges lenne mű anyagokkal helyettesíteni a valódi, önmagukban szép ételeket, ez inkább reklámfotózásban lehet szükséges.
Milyen képzettségek, képességek kellenek ehhez a munkához? Előny, ha valaki tanult szakács vagy cukrász?
A stílus- és esztétikai érzék alapvető fontosságú. Emellett lényeges, hogy érdekeljenek az ételek, az alapanyagok, figyeld a gasztro- és gasztrofotótrendeket, és nem árt, ha tudsz főzni. Képzettség nem feltétlenül kell hozzá, sokkal többet ér a sok gyakorlás, kísérletezgetés.
A foodstylist kóstol is?
Ez az egyik legfőbb feladatom. (nagy mosoly!)
Nagyon jellemző a stílusodra a játékosság, a puzzle-szerű elrendezés. Ez miből ered?
Szeretem a szinte mértani pontossággal elrendezett kellékeket, tárgyakat. Szeretek úgy gondolni a képeimre, mint alkotásokra, amiknek maga az étel szerves része, de minden más is hasonló fontosságú rajta. A legjobb képeim, stylingjaim akkor születnek, amikor szép alapanyagokkal vagy dekoratív étellel dolgozom, és teljesen el tudok merülni a kirakós játékban.
Mit az, amit nagyon szeretsz a munkádban?
A szabadságot és az alkotást.
Mi a legnagyobb kihívás?
Mindig is kihívás volt számomra rendet tartani a környezetemben, elpakolni, helyére rakni dolgokat… na már most a stylistkodás borzasztó sok pakolással, rendszerezéssel, csomagolással jár… de egyre jobb vagyok benne!
Szabadúszóként nagyon fontos, hogy megfelelően tudjam beosztani az időmet. Mivel alapvetően halogatós típus vagyok, ezért ez igen nagy kihívást jelent nekem.
Van olyan szín, minta vagy anyag, ami nagyon jól mutat fotón? Van, amit kerülsz?
Vannak favorit darabjaim, amik mindig működnek, de alapvetően úgy alakítom ki a képet, hogy milyen összhatást nyújt a kiválasztott háttér, tányér és a többi kiegészítő. Azonnal látszik, hogy mi működik, és mi nem. Ha nem tetszik, amit látok, más variációkkal próbálkozom. A szürke színt nagyon szeretem, szerintem mindenhez jól megy, kidobja, felerősíti a többi színt. És mindig jól mutat a rusztikus fa, a rozsdás fémfelület és durvább szövésű anyag is.
Mivel nincs állandó társad, gyakran kell új fotóssal dolgoznod. Mi az eredményes közös munka alapja?
Alkalmazkodó, inkább nyugodt embernek mondanám magam, ez szerintem sokat segít a konfliktusmentes alkotói légkör megteremtésében. Mivel én is fotózom, igyekszem háttérbe szorítani a „fotószemem”, amikor stylistkodom. Ráadásul kifejezetten érdekes különböző fotósokkal együtt dolgozni, szeretek új embereket, és így új látásmódokat megismerni.
Van olyan foodstylist itthon vagy külföldön, akinek a munkája elbűvöl téged?
Van, Studer Veronika.
Amikor otthon vendégeket vársz, törekszel az egyedi terítésre és tálalásra?
Ilyenkor általában sima fehér tányérokat, egyszerű evőeszközöket használok, egy régi faasztalra közvetlenül terítve. De volt már rá példa, hogy minden vendég más mintájú tányért kapott.
Ha szakácskönyvet vásárolsz, a fotók miatt esik valamire a választásod, vagy el tudsz tőlük vonatkoztatni?
Vannak nagy kedvenceim, akiknek a könyveit nem bírom nem megvenni, de ott általában adott a szép, előremutató ételfotó. Olyan új szakácskönyvet biztosan nem veszek meg, amelyikben szörnyű képek vannak, mert ott valami nem stimmel. Kivétel Váncsa István képmentes remekművei.
Együtt dolgoztunk a Gyerekcipőben a konyhában című szakácskönyvünkön. Mit szeretsz benne a leginkább?
Nekem a Donald kacsa szakácskönyve című gyöngyszem volt az első szakácskönyvem, eléggé bugyuta receptekkel, mégis imádtam olvasgatni. Ha a Gyerekcipőben a konyhában-t olvasgathattam volna, le sem tettem volna a fakanalat! Kedvenceim az okos tippek, ismertető részek a könyvben, felnőttként is van mit tanulni belőle. Emellett lenyűgöző a Kövesdi Dóri által megteremtett grafikai mesevilág! Kedvenc receptem a könyvből (merthogy mindent végigkóstoltam!) a császármorzsa és a fokhagymás-vajas sült bagett. Kövesdi Rékával pedig öröm volt dolgozni, szerintem remekül egymásra hangolódtunk. Szuper kis csapat, jó hangulat, többfogásos, napsütéses ebédek – ez a meghatározó emlékem a Gyerekcipőben fotózásáról.
Kérek egy gyors tippet! Előttem a szendvicsem, hogyan álljak neki stylingolni?
A szép, friss, élénk színű alapanyagok mindig sokat dobnak a képen. Egy kis rukkola, koktélparadicsom, avokádó, nagy szemű só, durvára őrölt bors, csilipehely, mindig jól néz ki. Keress az ételhez valami homogén hátteret, felületet, akár a betonra vagy kőre is leteheted, rusztikus faalap is mindig segít. Rendezd az étel környezetét, ne legyenek ott zavaró tárgyak, lehet egészen egyszerű is, sokszor ez a nyerő, ha maga az étel vonzó. Jól mutathat néhány morzsa, egy pohár ital, kávé a szendvics mellé, vagy egy kis virág. Rendezgesd a tárgyakat és az ételt, és meg fogod látni, mi áll jól neki. És szerintem fotózd felülről, természetes fényben!
Panka honlapja: hello garlic!
Instagramja: hello_garlic
A portréfotót Erdőháti Áron készítette.
Köszönjük az interjút!
